IV. Híres Szárhegyi ...
... Káposztavásár és FesztiválA káposzta a termések királya Gyergyószárhegyen – legalábbis ez derült ki a rendezvényen. ... »»»
A káposzta a termések királya Gyergyószárhegyen – legalábbis ez derült ki a rendezvényen. ... »»»
Második alkalommal szervezték meg Székelyudvarhelyen a Falu a városban nevet viselő II. Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált. ... »»»
Azon a főzőversenyen, amelyen az Erdélyi Konyha is bemutatkozott, a fő szerep annak a 14 csapatnak jutott, amelyek ... »»»
Igazi fesztiválos
hangulatban, a gasztronómia jegyében búcsúztatta Szent Mihály
havát az Erdélyi Konyha szerkesztősége. Amíg Sütő Edith kolléganőnk
és Varga Károly, a Corvin Kiadó tulajdonosa a szeptember 24-26.
között megrendezett Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztiválon lekvárt,
szörpöt és mindenféle házi finomságot kóstolgatott és értékelt,
addig a csapat másik fele Jánossy Alíz kolléganőnk vezetésével
fakanalat, üstöt ragadott, és meg sem állt Parajdig. A híres-neves
sóvidéki Nemzetközi Töltöttkáposzta-Fesztivál tizenhatodik kiadásán
Nagymamám böjtös káposztájával debütáltunk. Díjat ugyan
nem, de értékes tapasztalatot nyertünk.
A rangos gasztronómiai megmérettetésre a
jelentkezés egyben kihívás is volt a fiatal, de már egy-két
nyilvános megmérettetésen sikeresen bemutatkozó Erdélyi Konyha
csapatának. Miután összeállt a 4+2-es „fogat” – a fakanálforgatásban
jeleskedő Gergely Edit, György Ottilia, Péter Judit, Jánossy
Alíz és a cipekedésben, tűzgyújtásban, egyéb „nem női” teendőkben
segítséget nyújtó Péter Dávid és Czepek Tamás, már csak a versenykáposztáról
kellett dönteni. A „milyen egyedi specialitással jelentkezzünk?”
kérdés okozott némi fejtörést, de a sóvidéki fesztivál krónikájában
való kutakodás segített. Alapos nyomozást követően kétség sem
maradt afelől, hogy a „csapatkapitány” (Jánossy Alíz) szárhegyi
nagymamájának autentikus és patinás töltöttkáposzta-receptje
lesz a nyerő. A Lukács Géza kertész vékony levelű, kerek és
lapos, messzi földön híres szárhegyi káposztájának levelébe
göngyölt, négyféle erdei gombából készített, csomborral, kaporral
fűszerezett, zöldségekkel és árpa-gyönggyel dúsított és egyéb
„titkos” fűszerekkel „megbolondított” töltelékes káposzta igazi
debüt- ínyencségnek számított. Ugyanis a jubileumi kiadását
tavaly ünneplő nemzetközi gasztrofeszten még soha, egyetlen
csapat üstjében sem rotyogott vegetáriánus/böjtös, azaz „hústalan”
finomság.
A csapat már kora hajnalban útnak indult.
Jókedvben nem volt hiány, s ehhez jócskán hozzájárultak a valószínűleg
szintén töltöttkáposzta-rajongó égiek is, akik az utolsó szeptemberi
hétvégét igazi vénasszonyok nyarához illő napsütéssel aranyozták
be. A szerkesztőség a tizenhatos sátorban foglalt hont – amelyet
még reggeliben Varga Károly és parajdi barátja tett otthonosabbá
óriásplakátokkal, szórólapokkal és szép, színes kiadványokkal
–, és azonnal munkába is állt. Hajtott a bizonyítási vágy, és
az idő is sürgetett: száz darab böjtös töltelék elkészítése
nem potomság, a főzéshez idő kell, és az is nagy „égés” egy
gasztronómiai lap munkatársainak, ha a káposztalevél recseg-ropog
a szakmai zsűri foga között.
Serényen és szakszerűen vigyázták a tűzhelyet
a férfiak, a hölgyek keze pedig járt, mint a motolla. Rekordidő
alatt tekeredett a lapiba a töltelék, készült a vágott, és szempillantás
alatt megtelt a sátor előtti tűzhelyen felállított üst. Amíg
isteni illatokat árasztva, békésen rotyogott a néhai szárhegyi
nagymama, Jánossy Sándorné Ferencz Juliánna híres böjtös káposztája,
jutott idő tereferére a szomszédos sátorban szorgoskodó magyarországi
konkurenciával, örvendezni a budapesti Erdélyi Konyha rajongó
Mónikának és a közelebbről érkezett Jucinak, aki maga készítette
sósrudakkal kedveskedett a csapatnak.
Természetesen volt idő belekukkantani a szomszédok
üstjébe is. A kíváncsiság és a különleges receptek iránti vadászösztönis
felébredt a csapatban, és egymás után fedezték fel a mézes-áfonyás,
lazacos, vaddisznóhúsos, juhtúrós töltelékeskáposzta-költeményeket.
A fesztivál színtere is benépesült, három óra magasságában már
tűt nem lehetett volna leejteni a központi parkban. Az sem csoda,
hogy az isteni illatok és még istenibb falatok reménye látogatók
sokaságát vonzotta a sátorhoz. Elég kellemetlen és kínos volt
elmagyarázni a töltött káposztára éhes vendégeknek: sajnos,
amíg a zöld taláros szakmai bírák nem kóstolták meg a káposztát,
addig „mindent a szemnek, semmit a szájnak!” a szabály.
A gasztrobírák az eredeti programtól eltérően,
alaposan megkésve, délután fél ötkor érkeztek az Erdélyi Konyhások
mutatósan megterített asztalához. Sajnos az ítészek épp csak
belekóstoltak az Edóka rozscipójában tálalt böjtösbe, és máris
rohantak a másik sátorhoz. Rossz szájízt hagyott viszont az,
amikor a műsorvezető a bemutatkozás kellős közepén belefojtotta
a szót a csapatkapitányba. A hangulat azonban, hála az első
kóstolóknak, az uh.ro hírportál hálás csapatának, hamar helyrebillent.
„Ez egyszerűen isteni!” – hangzott a szakácsok szívét melengető
őszinte dicséret. Ezt az elismerést még tetőzte az is, hogy
a száz tölteléknek röpke tíz perc alatt nyoma sem volt. Az esti
órákban sorra kerülő díjkiosztón nem állhattunk ugyan dobogóra,
de ettől függetlenül bizonyosak vagyunk abban, hogy aki Parajdon
megkóstolta a töltött káposztánkat, az nem bánta meg. Mint ahogy
mi sem azt, hogy megmérettettünk, s bár ezúttal érmet nem, de
nagyszerű barátokat és a jövőre nézve értékes tapasztalatot
annál többet szereztünk.
Lázár Emese – Székelyudvarhely
♦ 3-4 fej közepesnél kicsivel nagyobb vékony levelű szárhegyi káposzta ♦ jó nagy csokor csombor és kapor ♦ só ♦ evőkanálnyi ecet; ♦ a töltelék masszájához: kb. 1-1,5 kg vegyes erdei gomba – rókagomba, vargánya, erdei csiperke, őzlábgomba, fenyőalja (ízletes rizike), gerebengomba (marhanyelv) – ♦ 3-4 szál sárgarépa ♦ 2-3 fej hagyma ♦ 1-2 db paprika ♦ 1 kis fej káposzta ♦ 40 dkg gyöngykása (árpakása) ♦ 10 dkg kukoricakása ♦ olaj ♦ só ♦ bors ♦ pirospaprika ♦ csombor ♦ bazsalikom ♦ házi ételízesítő ♦ paradicsomlé, ha édes káposztából készül.
Ha édes káposztából készítjük, előbb a káposztát enyhe sós-ecetes-csomboros-kapros vízben megabáljuk, és rendre leszedjük a leveleit. A levelek ereit éles késsel kivágjuk, és akkorára „szabjuk”, hogy hozzávetőleg egyforma töltelékeket készíthessünk. A gyöngykását megpucoljuk, megmossuk, és a kukoricakásával együtt enyhén sós vízben félpuhára főzzük. Az apró kockákra vágott hagymát és paprikát olajon megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, majd hozzáadjuk a gondosan megtisztított, felszeletelt gombát. Miután a gomba kihűlt,
ledaráljuk a sárgarépával és a nyers káposztával
együtt, majd az egészet a kásához adjuk. Összekeverjük, ízlés
szerint sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá kevés ételízesítőt, csombort
és bazsalikomot, majd kanállal szedve a káposztalevelekbe, szép
egyforma töltelékeket készítünk. A káposztalevél-maradékokat
összesodorjuk, és éles késsel szép vékonyra vágjuk, kissé megsózzuk,
borsozzuk, olajozzuk, ugyanis ebből lesz a töltelék „kísérője”,
a vágott. Egy nagyobb edény alját kirakunk nagy káposztalevelekkel,
erre csombort és kaprot teszünk, majd ismét befödjük káposztalevéllel,
erre az alapra rakjuk rá a töltelékeket az edény fala mellett
sorakoztatva, a közepébe pedig a fűszeres vágottat tesszük.
További káposztalevelekkel befödjük, majd feltöltjük annyi enyhén
sós vízzel, amennyi épp hogy ellepi, és csendes, egyenletes
tűznél puhára főzzük. Ha édes káposztából készül, a végén töltsünk
rá ízlés szerinti mennyiségű paradicsomlevet, és azzal is forraljuk
össze. Tálaláskor tejfölt és házikenyeret adunk melléje.