Mi is ott voltunk

Böllérverseny Szatmárhegyen

Összecsaptak a hentesek

Első alkalommal rendeztek böllérversenyt Szatmár megyében. A Szatmárnémeti melletti Szatmárhegy egykori termelőszövetkezetének udvara tökéletes helyszínnek bizonyult a 23 megmérkőző csapat számára. A zsűrinek igen nehéz dolga volt, hiszen mintegy 35 kategóriában kellett díjakat, elismeréseket osztania.
Egyszerre 23 disznót altattak el európai normák szerint február 5-én reggel 7 óra után. A közel egymázsás malacoknak aztán alföldi hagyomány szerint késsel is átvágták a torkát, így nem érhette szó a ház elejét. Az első RMDSZ-böllérversenyt komoly érdeklődés övezte, és több százan látogattak ki a szatmárhegyi eseményre. Nem csak a disznók feldolgozását díjazták, hanem a fogópálinkát és a reggeli patépítő rendezvényről van szó, amelyre szeretettel meghívtuk a helybélieket, ismerősöket, batárokat. A jelszó a hagyományosság és a szakértelem volt, így mindenki a saját tájegysége ízeit varázsolta az ünnepi asztalra” – részletezte lapunk kérdésére Szénás Zoltán, a rendezvény egyik főszervezője.

Ahány stand, annyi szokás

A különböző partiumi és szilágysági csapatok eltérő hagyományok szerint dolgozták fel a sertést. A Szatmárnémeti és Nagykároly környéki magyarok szalmával perzseltek, és deszkán, földön bontották szét az állatot. A Nagykároly környéki svábok cublerben (fából készült kopasztóteknő) forrázták és kopasztották a disznót, és a hátsó lábainál felhúzva bontották szét. Az átmeneti állapotokról a Nagykolcs községiek tettek tanúbizonyságot, ugyanis szamoskrassói hentesük a szalmával megperzselt disznót akasztotta fel, és bontotta a svábokhoz hasonlóan. Emellett olyan is akadt, aki eltért az ősi módszerektől, szalma helyett gázperzselővel szabadította meg az állatot a fölösleges, emberi fogyasz- tásra alkalmatlan szőrétől. A tasnádiak voltak a leggyorsabbak, ugyanis ők még videóra is rögzítették, ahogyan 20 perc alatt megtisztították és szétdarabolták a sorsolás útján kapott állatot. „A disznók egy tasnádi farmról származnak, mind ugyanabból a gazdaságból, és állatorvosi vizsgálatokon estek át, így minőségileg minden rendben van a húsukkal” – nyugtatott meg Szénás. A feldolgozás jó ütemben haladt, a poharakba töltött finom házipálinka és -bor pedig meghozta a hentesek anekdotázó kedvét is. A régi történetek mellett történelmi tárgyak is előkerültek, ugyanis az unokák több standon kiállították a nagymama hurkatöltőjét és darálóját. A különböző partiumi és szilágysági csapatok eltérő hagyományok szerint dolgozták fel a sertést. A Szatmárnémeti és Nagykároly környéki magyarok szalmával perzseltek, és deszkán, földön bontották szét az állatot. A Nagykároly környéki svábok cublerben (fából készült kopasztóteknő) forrázták és kopasztották a disznót, és a hátsó lábainál felhúzva bontották szét. Az átmeneti állapotokról a Nagykolcs községiek tettek tanúbizonyságot, ugyanis szamoskrassói hentesük a szalmával megperzselt disznót akasztotta fel, és bontotta a svábokhoz hasonlóan. Emellett olyan is akadt, aki eltért az ősi módszerektől, szalma helyett gázperzselővel szabadította meg az állatot a fölösleges, emberi fogyasztásra alkalmatlan szőrétől. A tasnádiak voltak a leggyorsabbak, ugyanis ők még videóra is rögzítették, ahogyan 20 perc alatt megtisztították és szétdarabolták a sorsolás útján kapott állatot.

Nehéz feladat volt ítélkezni

A munka neheze délután 2-re véget is ért, ugyanis program szerint a zsűri ekkor kezdte tüzetesebben szemügyre venni, mit készítettek az asztalukra a hentesek.

A szervezők nem nekik szánták a legegyszerűbb munkát, ugyanis a feladat könnyebbik része volt a leghosszabb kolbász, a legszebb csülök, a legmutatósabb sonka, a legtisztább porta, a legvendégszeretőbb csapat, a leggyorsabb feldolgozás, a legalaposabb bontás és a legsportosabb hentes kiválasztása. Nagyobb kihívást jelentett megkóstolni minden csapat reggeli fogópálinkáját, amelyből ugye hagyomány szerint legalább kétszer kell inni, illetve szegény ítészek egész nap finom forralt borral voltak kénytelenek melegíteni átfagyott csontjaikat. Emellett meg kellett enniük több tányér húslevest és káposztásgulyást, attól függően, ki, melyik csapat szájíze szerint kóstolt. A sok végigcsipegetett kolbász, hurka, toroskáposzta, svárta viszont nem feküdte meg a gyomrukat, ugyanis még mulatni is volt kedvük, és díjazták a legjobban torozókat, akik hegedűszó kíséretében mulatták az időt. A különdíjat végül a tasnádiak citromos kolbásza vitte el, de a jó hangulatból nem volt hiány, és a finom ételekkel, italokkal gazdagon terített asztalhoz minden kedves vendéget szívesen meghívtak a böllérverseny házigazdái. A börvelyiek például nem csak étellel, hanem hagyományos termékekből és használati tárgyakból berendezett tárlattal is fogadták a Szatmár, Szilágy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett szemlélődőket.
Lapunknak sikerült megszereznie a böllérverseny két legkülönlegesebb ételének féltve őrzött receptjét. Ezeket olvasóinknak nem csak disznóvágási időszakra ajánljuk előszeretettel.

Lejegyezte: Végh Balázs – Szatmárnémeti

Elkészítése:

A tasnádi Irimiás László nagyapjától örökölte a citromos teakolbász receptjét, amelyet a család legkevesebb 80 éve, generációkon át örökít. Ezt az ételkülönlegességet minden disznóvágáson elkészítik, és azoknak kifejezetten ajánlott, akik különböző egészségügyi okokból nem tudják fogyasztani a hagyományos, fokhagymás kolbászt. Nem megerőltető a gyomornak, szaftját tea mellé tunkolva ajánlja a recepttulajdonos. Elkészítése meglepően egyszerű. A rendelkezésre álló darált kolbászhús (kissé zsíros, de nagyrészt szálkás húst tartalmazó) mennyiségéhez mérten három vagy több citrom héját frissen lereszeljük aprólyukú reszelőn. A versenyen Irimiás két kilogramm húshoz keverte a három citrom reszelékét. Ehhez hozzáadott másfél evőkanál sót és ugyanennyi borsot. Ezt ekeverte, masszává gyúrta és bélbe töltve kisütötte. Nagyon kellemes, aromás íze van, és nem okoz kellemetlen gyomorpuffadást. A citrom ebben az esetben a fokhagymát és a pirospaprikát helyettesíti.

Elkészítése:

Szabó Attila, mezőfényi hentes megosztotta az Erdélyi Konyha olvasóival a szatmárhegyi böllérverseny legdekoratívabb ételkülönlegességét. Ez a saját receptje alapján elkészített hústorta. Az ételhez darált kolbászhúsra, egy sertés szűzpecsenyéjére, sóra, borsra, kristálycukorra, fűszerpaprikára, majoránnára, húslevesre, meggybefőttre és citromkarikákra van szükségünk. A mintegy 10 kilogrammnyi sertéshúst apró lyukú darálón ledaráljuk. A művelet előtt egy nappal marhacsontból vagy baromfihúsból levest főzünk. A lényeg, hogy ne sertés legyen, mert az túl zsíros. Miután ledaráljuk a húst, hozzáöntünk félliternyi levest, és pépes masszává gyúrjuk, közben ízlés szerint sóval, borssal, fűszerpaprikával ízesítjük, és hozzáadunk egy evőkanálnyi kristálycukrot is. Ezt követően egy réteget ráhelyezünk egy előre letisztított deszkalapra. A szépen megformázott húsmasszára rárakjuk a nyers szűzpecsenyét (helyenként a disznó csukájának is nevezik), és azt újabb darálthús-réteggel fedjük le. Tulajdonképpen egy nagy fasírtot készítünk. Erre díszítő és ízesítőelemként tesszük hosszában a citromkarikákat, azok tetejére a meggybefőttből kiemelt gyümölcsszemeket. Végül az egészet megszórjuk apróra vágott majoránnával.
Az így összeállított hústortát előmelegített sütőbe helyezzük, és lassú tűzön alaposan átsütjük. Sokáig kell sütni, mert a belül lévő hús nagyon izmos és tömör, így ha gyorsan sütjük, belül nyers marad, kívül pedig megég. Sütés közben a tortát vörösborral vagy sörrel locsolhatjuk, ez aromásítja, és puhán tartja a sütőben, félig sült állapotban pedig letakarhatjuk alufóliával, amely megvédi a kiszáradástól. Ínyencek a húscsodát hasábra vágott burgonyaágyon is süthetik. A krumpli közé szeletelt almát is helyezhetünk. .