Tavasz volt, a megújulás hava ...

Anya! – szólított kislányom, miközben a szobából a

fiam féktelen üvöltését hallgatva, a padlón ültem tu-

catnyi játék közt, és magam elé bámultam. Nem ro-

hangáltam energikusan, lendülettel, ahogyan azelõtt

tettem. Folyton azt próbáltam megfejteni, miért lett

a mindig többre vágyó, törekvõ csajsziból egyszer-

csak kimerült anya. Mert az anyaság bizony nagy fe-

ladatokkal, lemondásokkal, fáradozással, és nem u-

tolsó sorban fizikai fáradtsággal is jár. Megszûnik a

külvilág, az addigi kapcsolatok, a tervezett progra-

mok. Helyébe lép a mindennapi stressz, a házimun-

ka, jónéhány felszedett plusz kiló, s ez bizony igen-

csak felemészti az embert egy idõ után. Legtöbbször

azon kaptam magam, hogy kedvetlen és céltalan va-

gyok, és roppant csodálkoztam, miért van ez így, mi-

közben a világ legszebb szerepe jutott nekem: anya

lettem! Tavasz volt, a megújulás hava. Tenni akar-

tam. Megújulni, megmutatni magamnak, hogy az a

nyaság nem a mindennapi robotról és a lemondások-

ról szól. Azt akartam, úgy ismerjenek a gyerekeim,

amilyen azelõtt is voltam: jókedvû, tettrekész, néha

kicsit kiszámíthatatlan és lobbanékony. Nagyon zavart

a harminc kiló súlyfölöslegem, túlságosan meggátolt

engem mindenben, ami azelõtt voltam. S hogy az ad-

digi rögtönzött megoldások – értem ezalatt a csilla-

gos eget ígérõ gyorsdiétákat – nem hozták meg a kí-

vánt eredményt, elementem egyszer egy aerobic ó-

rára. A gyerekek kicsik voltak, de nem volt kérdés a

felülegyelet, az édesapjuk mindig is támogatott min-

denben. Az egyszeri alkalomból aztán nagyon sok al-

kalom lett, és én egyre inkább éreztem, hogy kívül-

belül megújulok. A leadott kilóktól és a mozgás örö-

métõl lassan visszatért a jókedvem is. S hogy meg-

szabadultam a teher nagy részétõl, úgy éreztem

megváltozik a világ is körülöttem. Akkor már tudtam,

hogy a határ a csillagos ég, s hogy bármit megtehe-

tek, amit csak akarok.

Az „ép testben ép lélek” elve alapján, elhatároztam,

hogy most már teljesen az egészségnek szentelem

magam. Kutakodtam, kísérleteztem, és közben le-

cseréltem a konyhámban található alapanyagokat o-

lyanokra, amelyek teljes értékûek. Öröm volt a szí-

vemnek, hogy gyerekeimet egészséges ételellel táp-

lálom, amelyeket én magam készítek el. Miközben

az egészséges táplálkozás és a sport beágyazódtak

mindennapjainkba, úgy váltotta fel az addigi fáradt-

ságomat a jókedv és az energiával teli tettrekész-

ség. Gondosan megválogattam mi kerüljön az asz-

talra, és egy idõ után ez már rutinszerûvé vált. Ész-

revettem, hogy nemcsak a szervezetem hálás érte,

hanem a család is. És ekkor tudatosult bennem vég-

leg: az anyaság nem lemondásokkal teli, fárasztó fe-

ladat, hanem igenis örömteli szerep, ha elsõsorban

mi magunk boldogok vagyunk. Miközben egyre tuda-

tosabban mélyültem el az egészséges táplálkozás

rejtelmeiben, úgy tanulták meg a gyerekek is, velem

együtt, hogy mi a jó, és mi a rossz. Mert mi, édes-

anyák, felelõsek vagyunk testi és lelki jóllétükrõl, ar-

ról a bizonyos boldog légkörrõl, ami a gyereknek a

legfontosabb. Édes-anyák napja közeleg. A gyere-

kek lassan kilépnek a napközi-óvoda biztonságot

nyújtó környezetébõl, méginkább önállósodnak, és

sok döntést már maguknak kell meghozniuk. Az idõ

rohamosan telik, és egyszer biztosan kiröpülnek majd

a családi fészekbõl is. Akkor majd nem szólítgatnak

folyton, és kimerültek sem leszünk miattuk. Nem sza-

ladnak majd az ölünkbe, és azt is nehéz lesz meg-

szokszokni, hogy apró problémáikkal nem hozzánk

fordulnak elõször. Akkor majd nyugodtak lehetünk,

hogy bár az évek elteltek, de egészséges életmó-

dunknak köszönhetõen sokat tettünk magunkért, és

értük is. Ha egészségesen, teljes értékûen táplálko-

zunk, hamarosan megtapasztalhatjuk a jótékony ha-

tásait: egészségesek, energikusak és karcsúbbak le-

szünk. Valóban, a kiegyensúlyozott élethez tudatos-

ságra van szükség. Elszántságra és kitartásra.

Igaz, hogy ez nem kevés munkával jár, de csak az

lehet a miénk, amiért megdolgozunk. S mert ezt

melletünk a gye-rekeink is megtapasztalják, biztos-

ra vehetjük, hogy megtanulják azt is, hogy az ember

többre képes, mint hinné. Lányom mondta egyszer:

„Az alma legyõzi a cukrot”. Simán! Jó fegyverekkel

legyõzhetjük az ellenséget, és nyert ügyünk van.

Ebben a lapszámban a tápláló tavaszi ételekre össz-

pontosítottunk, amelyekbe megpróbáltunk minél több

friss zöldséget, gyümölcsöt belecsempészni. A közel-

gõ anyák napi ünnepre hangolódva pedig néhány tor-

taötlettel kedveskedünk tisztelt olvasóinknak, melye-

ket ezúttal kimondottan édesanyák számára érdemes

elkészíteni.

A szerkesztõség nevében is kívánok boldog anyák

napját! Emellett kívánok megújulást és egészséges

karcsúsodást, mert ne feledjük, mi, édesanyák, elsõ-

sorban nõk vagyunk!

Gergely Edit,

Csíkszereda