a hazataláló ízek világa

CORVIN

FÕZZÜNK EGYSZERÛEN FINOMAT!

2012. március 16-18.

ÉTELRECEPTEK

KONYHATUDOMÁNY

ITALOK

office@erdko.ro

III. Gyulai Kolbász- és Sódarmustra

Lejegyezte: Fagyal Hajnalka Nagyvárad

Amikor minden a kolbászról és sonkáról szól

Erdélyi csorba korpaciberével

70 dkg sertés- vagy borjúhús
20 dkg sárgarépa
20 dkg petrezselyemgyökér
15 dkg zellergumó
20 dkg hagyma
10 dkg rizs
só
lestyán és petrezselyemzöld
1 liter korpacibere
a tálaláshoz: 2 dl tejföl.

Hozzávalók:

Elkészítése:

A húst kockára vágjuk, és 2-3 l vízben majdnem puhára pároljuk, miközben a keletkezõ habot állandóan leszedegetjük róla. Apróra vágjuk a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a zellert meg a hagymát, a hús mellé dobjuk, megsózzuk, és csendes tûzön, gyöngyözõ forrással készre fõzzük. Amikor a hús megpuhult, hozzáadjuk a megmosott rizst, majd néhány percnyi további fõzés után hozzáöntjük a korpaciberét, összeforraljuk, végül megszórjuk apróra vágott lestyánnal és petrezselyemzölddel. Tejföllel tálaljuk.

A Gyulai Hentesek Hagyományõrzõ Egyesülete immár har-

madszor rendezte meg a Gyulai Kolbász- és Sódarmustrát.

Az égiek is jó szemmel nézhették a füstölt húsfélék kiállí-

tásának és vásárának elõkészületeit, hiszen március de-

rekán verõfényes tavaszi hétvégét biztosítottak a gyulai

várkertben helyet kapó esemény idejére. A tavaszias jó

idõben egész nap özönlöttek az emberek a sonka- és kol-

bászillatú rendezvényekre, melyek néha megnevettettek,

másszor pedig egészen elérzékenyítettek bennünket.

Szívet melengetõ fogadtatásban volt része az eseményen az Erdélyi Konyha szerkesztõségének, akit a mindig vidám Hunyadvári József hivatásos võfély és szervezõ köszöntött. Józsi bácsi sosem felejti el felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket lapunk képvisel, és kihangsúlyozni, milyen fontos ûrt töltünk ki azzal, hogy felkaroljuk az erdélyi és magyar hagyományos ízeket, illetve híven tudósítunk minden olyan gasztronómiai eseményrõl, ahova meghívnak bennünket. „Nem az a nagyobb magyar, aki nagyobb kokárdát hord, hanem aki tesz is valamit az értékek megõrzéséért” – mondta, miközben bemutatta a közönségnek a szerkesztõséget. Az Erdélyi Konyha nevében György Ottilia fõszerkesztõ, illetve Varga Károly, a Corvin Kiadó igazgatója mondott köszönetet, aki hozzá-

tette, úgy látszik, hogy az Erdélyi Konyha és a hagyományos gyulai rendezvény együtt nõ fel, hiszen a füstölt húsok mustrája idén ünnepli harmadik életévét, míg a gasztrokiadvány is harmadik évébe lépett.

A fesztivál alatti programok annyira színesek voltak, hogy csak az nem talált közöttük kedvére valót, aki nem akart. Az eseménysorozat péntek délután a vásárosok bemutatkozásával kezdõdött, azaz különbözõ cégek tették közszemlére portékáikat, melyeket a háromnapos rendezvény ideje alatt a helyszínen meg is lehetett vásárolni. Egy látványos lovagrendi felvonulás után a Szent Vince Borrend lovagavatási ceremóniáján vehettek részt az érdeklõdõk. Este Badár Sándor Dumaszínházában lehetett jókat nevetni, késõbb pedig az egyedi hangú Rúzsa Magdi élõ koncertjén érzékenyülhettünk el. Érzelmekben nem volt hiány szombat este sem, amikor az ingyenes nagykoncerten Tabáni István pendítette meg szívünk húrjait.

A szombat reggel disznóvágással kezdõdött, melynek

menetét az Orosházi Kolbászklub mutatta be az em-

bereknek. A közönséggel állandóan viccelõdõ fiúktól

megtudtam a híres fehér kolbász titkos hozzávalóinak

listáját is. Az ízre és látványra is ínycsiklandozó külön-

leges kolbász készítésekor természetesen sót, ezen-

kívül borsot, köménymagot, szerecsendiót és szegfû-

szeget is használnak a hús ízesítésére, ellenben kima-

rad belõle a más vidékekre oly jellemzõ pirospaprika.

A huncut férfiak szerint azért, mert az túl drága. Ezt

már nem hittem el nekik, ahogyan azon is elgondol-

kodtam, mitõl lenne már titkos az a fehérkolbászre-

cept, ha nekem is elárulták? Ennek ellenére nem kétlem, hogy a felsorolt fûszerekkel ízesítik való-

ban különlegessé terméküket, hiszen ahogy láttam, kolbászolásban nem ismernek tréfát. A vicce-

lõdés mellett ugyanis komoly munka is folyt az orosháziak sátrában, ahol a kolbásztöltés rejtelmei-

be is bevezették az érdeklõdõket. Az üstökben tepertõ sült, toroskáposzta fõtt, a finomságok illata

pedig belengte a környéket. A hangulatot már csak a néhány lépésre zenélõ banda volt képes fo-

kozni, aki lelkiismeretesen húzta el nótáinkat. A fesztiválsátorban eközben a székely vadon ízeivel

ismerkedhettek meg a látogatók.

Kacérkodtak a közönséggel

Amikor a média gyúr

A fesztiválon igazi ínyencségnek számított az elsõ alkalommal megrendezett I. Gyulai „Médiagyúró” verseny, amelyen – Benke Laci bácsi szavaival élve – végre a sajtó került „kritizálás” alá. A benevezõ kilenc csapat közül egyik sem vallott szégyent, bár utóbb kiderült, hogy egyikük kész fûszerkeveréket hozott magával egy bevásárlóközpontból. A résen lévõ zsûri, Laci bácsi vezetésével kiszúrta ugyan a turpisságot, de elõzékenyen csak szóbeli figyelmeztetésben részesítette a cselezõ csapatot. A résztvevõk tíz kilogramm kolbászhúst kaptak, illetve a töltéshez szükséges vékonybelet, ebbõl kellett két egyméteres kolbászt produkálniuk. Kérdésemre a zsûri elmondta, hogy az elkészült ínyencségeket három szempont szerint ítélték meg: elõször a külalakját és a színét vizsgálták meg, a végsõ döntéshozatalnál pedig a kisütött kolbászok ízét is figyelembe véve hirdették ki a legjobban gyúró és természetesen töltõ médiacsapatot. Az elsõ helyet a Rádió1 Békés Megye csapata vitte el, második legjobbnak a Békés Megyei Hírlap bizonyult, míg a harmadik díjat a Székelyhon csapata hozta haza Erdélybe. Az Elsõ Magyar Fehérasztal Lovagrend az Erdélyi Konyha részére Kitüntetõ Díszoklevelet adományozott.

Erdélyi ízek a nagyvilágban

Az Erdélyi Konyha szerkesztõsége is serénykedett az

eseményen, szorgosan sütötte-fõzte az árgus szemek-

kel figyelõ nagyközönség elõtt a kóstolásra szánt fi-

nomságokat: a hagyományos erdélyi csorbát, illetve

egy különleges fûszerezésû, bél nélküli panírozott kol-

bászt. Az eseményen senki sem ért rá tétlenkedni, a

lányok még a kiadó vezetõjét is munkára fogták: a

csapat egyedüli férfitagjaként õt állították a tûzhely

mellé kolbászkákat sütögetni. A gyulai eseményen a

már említett Varga Károly igazgató és György Ottilia

fõszerkesztõ mellett Gál Edith, Gergely Edit, Hegyi-Gál

Zsuzsanna és Péter Judit szerkesztõk, illetve jómagam

is nagy örömmel vettünk részt. A kóstolóra kínált ételek

iránt nagy volt az érdeklõdés, és mindannyian örömmel

konstatáltuk, hogy az emberek nyitottak az erdélyi ízek

felé. Az Erdélyi Konyhára kíváncsi közönségbõl sokan o-

dajöttek érdeklõdni a magazinról, az erdélyi ételekrõl, vagy éppenséggel olyan jellegzetes fûszerekrõl, mint például a Magyarországon nem túl ismert és elterjedt tárkony, illetve lestyán.

A napjainkban fellendülõben lévõ gasztroturizmus egyik kedvenc megállója a gyulai rendezvény, amit nem véletlenül szerveznek a húsvétot megelõzõ hetekben. Az idelátogatóknak lehetõségük van arra, hogy a szüleiktõl, nagyszüleiktõl ismert egykori ízeket újrakóstolhassák, hiszen a számtalan program között az esemény célja elsõsorban az, hogy felhívja a figyelmet a szemnek és szájnak is tetszetõs szárazkolbászokra és sonkákra. A hagyományõrzés e módja az átlagember számára már elérhetetlen, hiszen a legtöbben már sertést sem nevelünk, de ha még vágunk is, általában nincs megfelelõ tapasztalatunk a húsfélék elõ- és elkészítésében. Nem beszélve arról, hogy legtöbbünknél már füstölõ sincs az udvar végében, amelyben a kolbászt, a szalonnát, a sonkákat, illetve a bablevesbe való csülköt és fejet a füstön „csapatták” egykor. Ez lehet a titka annak, hogy a rendezvény egyre rangosabbá, nagyobb hírûvé válik, és hogy az emberek messzi vidékekrõl is elutaznak a festõi gyulai vár árnyékába, hogy kóstoljanak, vásároljanak, és nem utolsó- sorban, hogy szórakozzanak is a nívós eseményen.